A belső híd

A híd egy olyan általános szimbólum, mely összekapcsol két partoldalt. A híd egy rendkívüli dolog, és rendkívüli hely. Összeköti ezt az oldalt a túloldallal, áthidalja a folyót, völgyet. Összeköt, és egyben áthidal. Összekapcsolja azt, amit fontos összekapcsolni és áthidalja a gátat, mely a kapcsolat útjában áll. A híd egy szellemi kereszteződés, két irány keresztezi ott egymást. Vagy átmegyünk egy hídon, vagy átmegyünk alatta. A híd egy viszonyítási pont.

Sokféle híd létezik. Tárgyi világunk hídjai ezer félék lehetnek. Anyagaik és erőtani viselkedésük alapján szinte végtelen variációjú híd lehetséges. Lehetnek légies függőhidak, lehetnek zömök, kőből rakott hidak. Még az útpálya elhelyezkedése szempontjából is kategorizálhatóak. A mérnöki munka egyik legtisztább megnyilvánulásai ezek a szerkezetek. Számomra a legtriviálisabb hidak a legszebbek. Azok melyek mentesek bármiféle feleslegektől. De természetesen mindez ízlés dolga.

 

Elvont, szellemi „hídszerkezetekről” viszont keveset beszélnek. Olyan szellemi hidakról, melyek összekötnek embereket. Olyan embereket, melyek két parton állnak. Elválasztja őket valamilyen gondolati, vagy eszmei folyam. Ezek az emberek, mi, állunk a parton, nézünk túlra. Látjuk, hogy odaát vannak mások, de az akadály miatt nem tudunk eljutni hozzájuk.

 

Napjainkban nagy szükség lenne arra, hogy embertársainkhoz hidakat építsünk. Hogyan lehetséges ez? Nem találkoztam még emberrel, akivel ne lett volna legalább egy olyan közös témánk, mely hidat alkothatott volna közöttünk. Tehát annyi csupán a feladatunk, hogy a velünk kapcsolatba kerülő emberekkel a közös témáink, a közös gondolataink mentén hidakat létesítsünk. E hidak mentén aztán már könnyebben felfoghatjuk azokat az egyéb részleteket, melyek addig esetleg elválasztottak minket.

 

De van egy még előrébbvaló dolog. A belső hídszerkezeteink elkészítése a legelső lépés, melyet megtehetünk. Itt kitapasztalhatjuk, hogyan kell hidat építeni. Miért van szükségünk önmagunkon belüli hidakra? Egyszerű anatómiai magyarázat is adható. Össze kell kapcsolnunk a két agyféltekénket. Jobb és bal minél harmonikusabb együttműködése lehet a célunk. De más dolgainkat is összeköthetjük. Összekapcsolhatjuk szívünket az eszünkkel, előnyös tulajdonságainkat a kevésbé előnyösekkel, félelmünket bátorságunkkal. Félelmeink óvhatják vakmerőségünket, önnön bátorságunk legyőzheti komplexusainkat.

 

Akiben sok híd lakozik annak a lelke szabad. Amely ember sok híddal kapcsolódik másokhoz, könnyen boldogulhat az emberekkel. S végül, ahol sok mérnöki hídszerkezet van, ott kevesebb a kerülőút. Tehát a „hídépítők” a tárgyi és a szellemi világ bármely területén könnyebben célba érnek.